Planica Sírepülő VB
Tegnap átugrottam Planicába, megnézni a síugró, pontosabban sírepülő világbajnokság egyéni döntőjét. Már évek óta követem a síugrást, de most láttam először élőben. És pont a világ legnagyobb sáncát. Hát mit mondjak, lélegzetelállító. Az időjárás és a hangulat fantasztikus volt. A szervezés hagy némi kívánnivalót maga után. Vagy csak én voltam tapasztalatlan. Most már tudom, ha legközelebb megyek:
- korábban indulok, vagy csoportosan, busszal megyek
- viszek távcsövet
- viszem a saját sörömet
- és talán fényképezőgépet is.
Az okok a következők.
- A parkolótól a sáncig erőltetett menetben 45 perc volt az út, sétálva legalább egy óra. Megépítették a világ legnagyobb sáncát, ahová egy versenyre több tízezer néző zarándokol, de köré egy játszótérnek megfelelő kiszolgáló létesítményt építettek.
- Nem láttam az eredményjelzőt, pontosabban nem tudtam elolvasni olyan messze álltam, a bemondót meg alig lehetett hallani a kereplőktől és dudáktól. A szurkolókra nem lehetett panasz, nagyon lelkesek voltak.
- A szünetben a sörsátorban tömegnyomor alakult ki, már kis híján verekedtek az emberek, a felszolgálók ordítoztak. Kevés sátor volt és rövid szünet. A felkészültebbek egy egész hátizsák ellátmányt vittek. A szlovén és osztrák nézők közt kollektív lerészegedési verseny folyt, aminek az eredményhirdetését nem vártam meg, de megfigyeléseim szerint, délben az osztrák ifjúsági liga vezetett egy pössentéssel.
- Most nem vittem gépet, mert a versenyre akartam figyelni, nem a fotózásra koncentrálni. Meg azt sem tudtam mennyire tudok közel menni, milyenek a fényviszonyok, mekkora a tömeg stb.
Ezzel véget is ért a 2009-2010-es síugró szezon, amiről majd mindenkinek Simon Amman fog eszébe jutni. Ő volt az idei dominátor. A négysánc verseny kivételével mindent vitt. A világ kupa összetett versenyt, az Olimpia mindkét egyéni számát és végül a sírepülő VB-t. A végére már kezdett uncsi lenni a dolog, mert a dobogón mindig ugyanaz a három versenyző állt. Amman, Malysz, Schlierenzauer. Ez utóbbi volt a tavalyi év bajnoka és a szezont is jó formában kezdte, de Amman versenyről versenyre lett jobb, míg a tapasztalt Malysz egyszerűen berobbant az Olimpián és megmutatta a fiataloknak, hogy öreg róka nem paróka. Morgernstern az idén jobb formában volt mint tavaly, újra dobogóra állhatott és nyerni is tudott, de messze elmaradt két évvel ezelőtti formájától, mikor a mostani bajnok Ammanhoz hasonlóan zsinórban nyerte a világ kupa versenyeket. Azért az utánpótlással sincs baj. Ott van pl David Zauner, aki nordic combiból állt át síugrásra és már a legjobb tízben szerepel. Vagy a spittali kölyök, akinek a neve most nem ugrik be, de 16 vagy 17 évesen már többször a legjobbak közt landolt.
Planicán ha nem is én voltam az egyetlen magyar, de nem sok honfitársam lehetett ott, mert egy magyar rendszámos autót sem láttam és magyar hangot sem hallottam. Pedig ez az az a téli sport, amit otthon is sikerre lehetne vinni. Nem szükséges hozzá nagy hó, hiszen síugró versenyeket nyáron is tartanak. A kifutó porcelán borítású, míg a landoló terület nedvesített műfű. Télen pedig nem igényel sok műhavat, nem kell nagy területet lefedni. Persze, ahogy otthon most a sport finanszírozás áll, jó ha egy távolugró homokgödörre futja.
Agytevékenységtúltengés - ha van ilyen
Sosem voltam igazán a helyzet magaslatán, koncentráció és összeszedettség nem az erősségem, de most úgy érzem igazán kezdek szétcsúszni. Képtelen vagyok bármire koncentrálni, főleg a munkámra. Nem emlékszem ki mit mondott öt perce, mit is kéne éppen csinálnom. Nem tudok olvasni, írni. Túl sok dolog pörög az agyamban, fontosabbnál fontosabb dolgok. Néha annyira gyorsan váltanak a képek a fejemben, hogy szinte beleszédülök. Egyszerűen nincs most kapacitás új infóra. Valahogy össze kéne szednem magam, korlátozni illetve kordában tartani az agytevékenységem. Kicsit leülni, meditálni, jógázni, hosszú sétákra menni az erdőbe vagy mitt’omén.
Közben a munkahelyen sem nyerem meg a népszerűségi versenyt. A hét elején reggeli műszakba lettem beosztva a laborba. Egy gépen csak reggel hattól délig dolgozhattam, pontosabban dolgozhattunk, csakhogy nyolcig nagyon egyedül voltam a laborban. Ezt a második nap után szóvá mertem tenni, finoman, diplomatikusan – vagy legalábbis én úgy gondoltam ez még finom és diplomatikus – de értésemre adták, hogy ezzel egyeseket kedvezőtlen fényben tüntetek fel, ami miatt majd megnézhetem magam, ha legközelebb velük kell együtt dolgoznom. Én csak a munkámat végzem, illetve szeretném végezni. A project vezető feladata lenne meggyőződni róla, hogy a reggel hatos műszakot tényleg reggel hatkor kezdik e és nem nyolckor. De ő csak kilencre jön be, tehát ezt nem tudhatja, de azért beírja a napi jelentésbe, hogy reggel hattól ez és ez a munka folyt. Lófaszt! És még én vagyok a mumus ha szóvá merem tenni.
On Election Day
Azt hiszem semmi sem fejezi ki jobban a jelenlegi kormánnyal szembeni csalódottságomat és az elkövetkező választásokat illető tanácstalanságomat, mint Norah Jones témába vágó gyönyörű dala:
Dicsekvős
Két hossz közt pihegtem egy kicsit és néztem a gyerekek úszás leckéjét. Emili úszott legmesszebb vízalatt, egy fél hosszt a 25 méteresben. Az volt a feladat, hogy beugrás után vízalatt minél tovább ússzanak. Alig akartam hinni a szememnek, a többiek alig egy-két tempót úsztak és már jöttek is fel, de ő csak tempózott, tempózott. Lehet azért adott bele mindent, mert látta, hogy figyelem.Egyébként nem olyan hajtós típus.
Az ikreknél pedig Bazsi ugrott a lemesszebb a vízbe és ki is tudott evickélni a szélére. Az oktató szerint már szinte tud úszni, messze ő a legjobb a csoportban. Bettike is ügyes, de ő nem annyira aktív és bátor mint Bazsi. Az oktatás után még lubickoltunk kicsit a medence szélén. Egy apuka megkérdezte mennyi idősek a gyerekek és mióta úsznak. Mint kiderült az ő fia is épp annyi idős mint az ikrek, de még messze nincs olyan vízbiztonsága. Szóval dagadt a mellkasom az apai büszkeségtől. (Egy kis dagadás rá is fér, mert –valljuk be őszintén - az izmok bizony kezdenek petyhüdni. Korral jár, na.)
Integrálás vagy integrálódás
Március közepén 20 cm friss hó borítja a várost és ezen én már meg sem lepődöm, teljesen természetesnek veszem. Ez egyik biztos jele annak, hogy kezdünk beilleszkedni (szép magyar szóval, integrálódni) az osztrák életbe.
uszi x2
Az ikrek hétfőn elkezdték az úszótanfolyamot, így mostanában hetente kétszer megyünk majd usziba. Remélem bírni fogom, mert múlt héten pénteken azt hittem sikítófrászt kapok, mikor öltöztetni kellett őket. Először is, a három gyerek a ruhájukat egybe csomagolva bevágták az öltöző szekrénybe. Szortírozzam ki melyik kié! Miután ezzel megvoltam, Bazsira feladtam az alsógatyát, majd míg Bettikét öltöztettem drága kisfiam visszament az uszodába, úgy alsógatyában, én meg kerestem az öltözőszekrények közt mint őrült. Egyébként sem volt könnyű napom, ez csak hab volt a tortán.
Hétfőn csak az ikreket vittem el és sokkal kipihentebb voltam, így egész jól bírtam idegileg.
Villámlátogatás
A hétvégén hazavittem öcsémet, letelt a szolgálat. Ha apróságokat is, de sokat segített. Amellett, hogy a fakanál jobban áll a kezében, mint a kőműveskanál, a gyerekekkel is egész jól elvolt. Már az is mekkora segítség, ha felveszi a kis Áronkát, mikor ordít, vagy elmegy az ikrekért oviba.
Úgy terveztük viszem az ikreket is magammal, hogy ne maradjon szegény asszony itthon egyedül négy gyerekkel, de az utolsó pillanatban beszedtünk egy gyenge hányatós-fosatós vírust, ezért gondoltuk, jobb ha csak magunk megyünk. Bazsika viszont jönni akart a papáékhoz, ezért felpakoltuk őt is, de még az utca végére sem értünk már krokodil könnyeket hullatva sírt anya után, amin egy cseppet sem lepődtem meg. Sőt, így legyen hatosom a lottón, mint ahogy ezt megéreztem. Úgyhogy vissza vittem anyjához, boldogítsák egymást.
Otthon bepótoltam a lemaradásom alvásból, sikerült vagy 11 órát aludni. Így frissen, üdén vezethettem vissza, felpakolva egy havi hideg élelemmel.
Egy kis nemzetközi árszemle
Legutóbb azt tanácsolta az orvos, többet mozogjak, sportoljak. Kedvem lenne hozzá, de időm és erőm már nincs. Azért körülnéztem a neten sportfelszerelés ügyben. Valahogy eljutottam a Decathlon weboldalára és már csak úgy kíváncsiságból elkezdtem hasonlítgatni az árakat Magyarország, Olaszország, Németország és Anglia között (Osztrák Decathlon oldalt nem találtam, pedig van egy üzletük itt a közelben).
Hát mit ne monnyak, rendesen ledöbbentem! A magyar árak a legmagasabbak. Apróbb tételeknél még nem olyan feltünő, de egy százezres nagyságrendő gépnél már mellbevágó.
Magyar: 144900 = 536 €
Angol: 300 Font =330 €
Na erre varrjatok gombot! Ekkora különbséget csupán az ÁFA-val nehéz megmagyarázni. Ráadásul a magyar munkaérő és beruházási, fenntartási költség még alacsonyabb is kéne legyen. Oszt lehet ebben is tévedek, mint annyi mindenben, főleg gazdaság terén.
Oktatás a biztonságos szexről
Rájöttem Németországban mit taníthatnak a papnövendékeknek a biztonságos szexről:
Csináld a ministránsfiúkkal. Ők nem esnek teherbe, valószínűleg még nem AIDS-esek és ha jól rájuk ijesztesz, hallgatnak a sírig.
Úgy tűnik ez utóbbiban tévedtek. Egyre többen törik meg a csendet. Amerikában, Írországban, Ausztriában és most Németországban. Ha ilyet bármely más felekezet vagy szervezet követne el, már rég betiltották volna. A katolikusoknak úgy látszik mindent lehet. Majd Isten megbocsájt
#1101
Úgy tűnik nem mehetnek a dolgok mindig tökéletesen. Két csodálatos hét után valaminek történnie kell. Ez talán válasz a korábban feltett kérdésre. A kocsival vannak gondog. Úgy 40 felett csúnyán zörög. Ma reggel, munkába menet beugrottam vele a szervízbe. Gyorsan megnézték. Szerencsére nem motor hiba, hanem valami a keréknél. Mondták németül, de én csak a kereket értettem belőle. Alkatrész is van raktáron, holnap megcsinálják, előre láthatóan 3 – 400 €-ért. (ezért már egy jó használt obit lehet kapni Japánban) Fontos, hogy jó legyen az autó hétvégére, mert megyünk haza, viszem haza az öcsémet. Letelt a szolgálat.
Újra itthon
Azt azért meg kell említenem, hogy sikeresen hazaértem. Az egész japán út szinte tökéletesre sikeredett. Mikor arra gondoltam, hogy ez már aligha lehet jobb, akkor a vissza úton Business Classra tettek. Közel 15 éves repülés után először! Király, nagyon király! Le sem akartam szállni, tőlem akár mehettünk volna tovább Los Angelesbe.
Végül a reptéren sikerült szuvenyírt venni. A gyerekek kaptak egy origami könyvet és egy kétnyelvű japán mesekönyvet (angol-japán).
Az egész városban nem láttam egy árva hűtőmágnest sem, már azt hittem anélkül kell hazajönnöm. A reptéren az is volt.
Egy rakás képet már felraktam a FB-ra. Ahogy időm engedi töltögetem majd a Flickre a jobbakat, néhány már fent van.
Tömegközlekedés Tokióban
Említettem, hogy a tokiói tömegközlekedés megér egy röpke bejegyzést. Hát elsőre lássuk a térképet.(klikk a képre a nagyításhoz)
Elsőre kicsit nehéz kiigazodni rajta. Miden vonalnak más a tulajdonosa, fenntartója. Külön kell rájuk jegyet venni. Vannak állomások ahol 5-6 vonal csatlakozik. Lehet rohangálni a szintek és vágányok között, mire megtaláljuk melyikre is szálljunk át.
Csúcsforgalomban pedig olyanok az állomások, mint egy megbolydult hangyaboly.
A reptérre külön expressz vonat megy, amivel az út a Shinagawa állomástól az 1-es terminálig több mint egy óráig tart, pedig csak egyszer, a Tokyo állomáson áll meg. Ez majdnem olyan, mintha a Ferihegy Cegléden lenne.
Tokió Vasárnap délután
Ez a nap is elérkezett. Vasárnap este. Holnap délelőtt irány a reptér, véget ért a kiküldetés. Ma délelőtt körülnéztem itt a szálloda körül, hátha találok valami értelmes szuvenyírt, főleg a gyerekeknek, nekem már megvan. Mivel csak élelmiszer és szépségápolási üzleteket találtam, felszálltam a vonatra és elugrottam Tokió híres elektronikai üzleti negyedébe, Akihabarába. Rengeteg kisebb-nagyobb üzlet található ott, mindegyik másra specializálódik. Több helyen használt laptopokat árulnak. Azt mondták itt érdemes venni, de a legolcsóbb is cikra 200 Euró, annyiért meg használtat otthon is kapok. Az utca egyik része anime figurákra szakosodott. Egyszerűen semmi sem keltette fel az érdeklődésemet, a meztlelen lányos filmeket kivéve. (A japán szex/pornó film téma még megérdemelne egy bejegyzést, mert merőben különbözik a műfaj európai stílusától, de ezt asszem mindenki tudja, nem érdemes ragozni.)
Végül üres kézzel tértem vissza a szállodába, felkaptam a fotós táskámat és irány Harajuku állomás. Ezt a helyet mindenki ismeri, még az is aki nem. Ha Tokióról vagy akár Japánról úgy általában mutatnak valami dokumentum filmet, ez a rész, illetve ezek az emberek mindig szerepelnek. Egy napra kiöltöznek, kifestik magukat mint állat és parádéznak a parkban és a környező utcákban. Azért közben adtunk a kultúrának is, meglátogattuk a közeli shintó szentélyt, úgy bő tíz perc erejéig. Végül betértem egy 4 emeletes játékboltba, hogy ott aztán biztos lesz valami értelemes a kölköknek. Hát komolyan mondom, nem találtam olyan játékot, amit nyugodt szívvel oda mernék adni a gyerekeimnek. A négyből három emeleten szinte más sem volt csak rózsaszín plüss-szarok és anime figurák. Egy emeletnyi pedig Disneys figurákkal volt teli, meg egy-két legóval. Úgyhogy ismét üres kézzel tértem vissza a szállodába, hulla fáradtan. Úgy közel nyolc órát mentem megállás nélkül.
Most pedig fogyasztom utolsó Kirinemet, pakolok és alszom egy kicsit. Talán holnap a reptéren találok még valamit, ha nem akkor a kölköknek be kell érniük a japán nyelvkönyvekkel.
Most rohanok
Hatalmas ez a város, annyi látni, fényképezni és megvenni való van. Tegnap délután pl sikerült potom pénzért vennem egy Mamiya RB67-es antik fényképezőgépet obival, amit lehet sosem fogok használni, de jól fog mutatni a nappaliban a polcon és majd néha letörölgetem róla a port.
Aztán voltunk Shibuyában, ahonnan az utolsó metróval értem vissza a szállodába. Aludtam majdnem két órát és rohantam a halpiacra. Teljesen egyedül oda vissza! A tömegközlekedséről majd később. Egyébként van idegenvezetőm, egy olasz barátom ex évfolyamtársa, aki épp itt töli posztdoktoriját immár másfél éve.
A halpiac után vissza a szállodába egy kis szunyára. Egyébként is zuhogott az eső.
Most pedig rohanok újra. Még magam sem tudom hová. Este Shinjuku az biztos. Ahol a Lost in Translationt forgatták.
Az utolsó munkanap Japánban
Szingapúrban a légkondival kergetik őrületbe az embert, mindent túlhűtenek. Itt épp ellenkező a felállás. Az irodában +27 - 28 C van, izzadok mint a ló. A kollégák meg mind nyakkendőben. Én is ingben vagyok ám! Le kéne fényképezni.
Itt az emberek úgy 10%-a hord álarcot, mármint olyan műtős maszkot, fertőzés ellen. Gondolkodtam, vajon azért hordják e mert betegek és így kívánják megóvni embertársaikat a fertőzéstől vagy félnek, hogy elkapnak valami halálos vírust. Ha ők betegek, akkor otthon is maradhatnának, de igazság szerint szimplán paranoiások.
Vettem pár japán nyelvkönyvet. Elég nehéz a választás, mert mindegyik nyelvkönyv hiraganával kezd, anélkül, hogy a kiejtést odaírnák romajival. Ez így elég nehéz kezdést ígér. Végül is vettem három könyvet az írásról, külön a katakanahoz, hiraganához és kanjihoz. Az utóbbi tulajdonképpen olyan mint a kínai írás, amiről már van otthon könyvem. A jelentések többnyire ugyanazok, csak a kiejtés más. Valószínűleg sosem fogom megtanulni, de jól mutat majd a polcon és reménykedem, hogy majd legalább az egyik gyerekemnek feltűnik, leveszi a polcról és kedvet kap hozzá. Állítólag Kőrösi Csoma Sándor is így tanult meg kínaiul.
Az írásos könyveket két egyszerű társalgási könyvecskével egészítettem ki. Ezek nem jól szerkesztett nyelvtankönyvek, hanem egyszerű párbeszéd gyűjtemények.
Az időjárás előrejelzés nem valami kedvező, a hétvégére sok esőt jósolnak, ami nem tesz jót a fotós városnézésnek.
Az első kép
Az első publikus kép Japánból. Kilátás a Hotel Associa ablakából, a Shin-Yokohama állomás tetejéről.
Japán forma az nem amfora
Még nem láttam egy koszos, horpadt vagy csak kicsit karcos autót itt Japánban. Totál ellentéte Izraelnek, ahol nem lehett ép autót látni, mind horpad, karcolt. Itt rendkívül érdekes trendet figyeltem meg. Az autók legtöbbje totál kocka, főleg a kicsik, de a nagyok sem valami áramvonalasak.
Minden ismert márkának, minden méretben futnak kocka autói. Pl itt van a Nissan cube kicsiben, ami engem kevésbé érdekel. Nagycsaládos lévén szememet a nagyvasakon tartom. Teljesen beleszerettem a Toyota Alphardjába, ami az Európában is kapható Previánál nagyobb és szögletesebb, de létezik hybrid változata. Nekem kell egy ilyen! Sajnos európai piacon nem kapható, baloldalas kormánnyal. Basszák meg, pedig szerelem első látásra! Van egy másik változata, a Toyota Noah, kicsit talán keskenyebb. Azért a Honda sem marad el és Mitsubushiből is van MPV.
Ma este már Yokohamában vagyok, tíz percre Tokiótól (gyorsvonattal). Mindig az a kép élt bennem, hogy japán kurva drága és ez majdnem igaz is. Hiroshima környékén egy 36 –azaz 36 - nm2-es lakás havi bérleti díja ~450€, ami Tokióban kétszer-háromszor ennyi is lehet, a metrótól mért távolságtól függően. A szép éttermek sem olcsók, de vannak olcsó etetők, ahol 5-6 Euróból jól lehet lakni, hozzá egy sör 3.2 €, ami az osztrák áraknak megfelelő. Az éjjel-nappaliban egy 6-os kiszerelésű Kirin sör 10 €.
Hiroshimában a szálloda 50€ volt, itt Yokohamában, a vasút felett (szó szerint, a szálloda a vasútállomás felett van) 100€. Nos, Olaszban, Milánó környékén szaros kis szállásokat kaptunk ennyiért és még külön pénzt számoltak fel az internet használatért, ami itt ingyen van, az ülésmelegítős, seggmosós WC-ről és a kilátásról nem is beszélve.
A szálloda alatti 5 emeleten egy elektronikai bolt terül el, ami nem kimondottan olcsó, de az egyik szinten pl komplett fotóstúdió felszerelést lehet kapni, lámpákkal, derítőkkel, állványokkal, hátterekkel együtt. Csorog a nyálam és csillapíthatatlan erekcióm van!
Ha már erekció, mielőtt valaki megkérdezné, milyenek a japán lányok… elmondom, hogy nagy tételben nem túl szépek, az átlag szinte csúnyácskának mondható. Viszont az összes recepciós és stewardess válogatott szépség. Érjétek be ennyivel! Én is beérem vele.
japán, harmadik nap - ha jól számolom
Kellemes kora tavaszi idő van errefelé, kabát nélkül, ingben és pulóverben lehet sétálni este is. Azért éjjel elkel egy kis fűtés a szobában, főleg zuhanyzás után. Én nyomkodtam a légkondit lelkesen, már 30 fokra is felcsavartam, de csak hideget fújt. Ma rákérdeztem, hogy is lehetne egy kis meleget kicsikarni ebből a szerkezetből. Hát ott a távirányítón az egyik gommbal lehet állítani hűtésről fűtésre, rá van írva ... természetesen japánul. A nagyorrú meg faggggyyyoooon meg! Vagy kérdezzen.
Mellesleg ma is fantasztikusat vacsiztunk, ismét céges számlára. Ha az elején tudtam volna hogy céges hitelkártyára megy, még rendeltem volna egy hordó kirint vagy asahit. Száraz a levegő a gyárban, kiszáradok, na!
Japán - második nap
A napot biztonsági oktatással kezdtük. Ez minden gyárban így van, e nélkül nem engednek be a gépek közé, csak az irodába. Az nem számít hány éve dolgozik az ember az iparban és hány gyárban járt, mindenhol külön le kell vizságzni a biztonsági előírásokból. Ez még rendben is lenne, erre fel voltam készülve, de arra nem, hogy az egész oktatás és a vizsga japánul lesz. Azért szemrebbenés nélkül végigültem a másfél órás előadást, nem ásítoztam, nem szunyókáltam. A karakterek bogarászásával foglaltam le magam. Ugyanis a japán írás alapját a kínai karakterek adják, ehhez jönnek még hozzá a saját írásjeleik. Próbáltam felidézni a jelentésüket, talán még egy tucatra emlékszem. Vagy kiszúrtam egy írásjelet és számoltam hányszor fordul elő a szövegben. (Gyakran úgy érzem egy életet vesztegettem el Szingapúrban, hogy nem tanultam meg rendesen kínaiul. Mentségemre legyen mondva megpróbáltam, de SZG az nem az a hely, ahol kínaiul lehet tanulni.) A végén a helyi kolléga segítségével sikeres vizsgát tettem.
Ezután megbeszélés az ügyféllel, szintén japánul.
A gyárépület 490méter hosszú, plusz a két végében elhelyezkedő irdák. Természetesen a beszállítóké az egyik, a cég dolgozóié a másik végében. Így megvolt a napi kilométerünk. Ebéd után az irodákban csendes bóbiskolás az asztalok körül.
A fentieket ebédszünetben írtam. Utána bementünk a gyárba és éjjel 11-kor értünk ki. Gondoltam a vacsinak ezennel lőttek, max a 7-elevenben valami hideg szendvicsre és sörre futja, de még ebben a kisvárosban is éjjel kettőig nyitva vannak az éttermek. Mi több, még ki is szolgálnak éjfél után! Villachban 9 után már csak kebabra számíthat az ember. Mivel nem akartam naponta háromszor halat enni, bármennyire is egészséges, vacsorára valami szentségtörőt rendeltem, beef curryt. Ilyet indiai étteremben úgysem lehet kapni.
Ami a munk't illeti, valószínűleg csúszunk a tervvel és nem holnap, hanem csütörtökön repülünk vissza Tokióba, illetve Yokohamába.Nekem végül is mindegy hol dolgozom, csak a hétvégém legyen szabad.
Japán vacsi
Mielőtt boldogan álomra hajtanám bucikámat megjegyzem, hogy az eredeti japán szushihoz képest az összes többi csak műanyag gyorskaja. Pedig Szingapúrban is megvolt a kedvenc japán éttermünk, amit japán család vezetett és hétvégén sorok álltak az ajtó előtt, de ez most tényleg más volt. Japánban is vannak kisvárosok, ahol nincs nagy forgalom, át lehet sétálni a piroson és még egy ilyen helyen is a mai szerény vacsi kb egy heti konyhapénzünket emésztette volna fel (osztrák konyhapénz egy 6 fős családra), ha én fizettem volna és nem a helyi főnök. Isten tartsa meg jó szokását! Na most pedig gyorsan ágyba velem, mert holnap munkanap ezerrel!
Barlangban dobolok, odakint a naplemente ... Kispál után szabadon. Ebben a naplóban örökítem meg szürke és színes hétköznapjainkat, meg egyéb agymenéseimet, főleg a világban szétszóródott barátoknak, ismerősöknek és mindenkinek, akit érdekel egy négy gyerekes család mindennapjai. Néhány bejegyzésnek talán épp annyi értelme lesz mint a fenti idézetnek.
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2010. március
- 2010. február
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- Az összes »
Utolsó kommentek
- Agytevékenységtúltengés - ha van ilyen, teriszony: Hát ez azért k gáz. Ki kell állni magadért, nehogy... »
- Dicsekvős, missmigrans: Hát bizony én is nagyon hajtottam volna az úszással annak... »
- On Election Day, AnTalk: @ Teriszony: Igen? Mikor hallhatunk tőled egy Norah Jones dalt? »
- On Election Day, teriszony: Imádom ezt a számot!!! »
- uszi x2, missmigrans: Le a kalappal. :))) »
Legtöbb komment
- On Election Day (2)
- Agytevékenységtúltengés - ha van ilyen (1)
- uszi x2 (1)
- Dicsekvős (1)
A legjobbak
Kategóriák
- Agymenés (136)
- Ausztria (86)
- Foto (44)
- Közélet (81)
- Munkahely (78)
- Nosztalgia (7)
- Olvasónapló (22)
- sport (1)
- Szürke 7 köz napok (633)
- Útilapu (91)
Linkek
- Pupalibera
- Gondolatok Firenzéből
- MissMigrans
- Adriette
- Bergfex Austria
Ez is én vagyok:
- Könyvespolcom
Egyéb
RSS
