Családi döntések tegnap és ma
Van itt ez az autó probléma. Szabadidőmben, mikor épp nincs elég gondom a munkahelyen, vagy otthon, akkor ez foglalkoztat. A legkézenfekvőbb lenne lecserélni az autót. Eladni és venni egy másikat, vagy itt, vagy otthon. (Számos egyéb megoldás létezik, amiket szintén mérlegelünk, de a következő esetben épp ez volt terítéken.) Nézegettem pár modellt, Renault Traffic, VW Transporter T5, Ford Transit ilyesmik. Kedves Feleségnek nem tetszik az ötlet, nagynak tartja ezeket az autókat, neki a Galaxy tökéletesen megfelel. Végül is nem kicsi a Galaxy, négy gyerekkel kényelmesen elférünk benne csomagostól. Na, de egy nagymamával és kutyával már szűkös a hely, a csomagok a tetőcsomagtartóba kerülnek, már ami belefér.
A napokban anyuval épp egy Renault Trafic mellett haladtunk el.
- Látod, ilyen autót akarok venni, de Szilviának nem tetszik.
- Hát vedd meg, nem kell arról őt megkérdezni! Mit gondolsz, apád megkérdezte tőlem milyen autót vegyünk?
Hát ez az! A hagyományos, klasszikus családmodell. Hogy mennyi gondtól megkímélte az embert. Milyen szép is lehetett azokban az időkben. Haajaaj (hosszú sóhaj)
Építkezés
Tegnap estére testedzés volt napirenden, uszoda este héttől. A főnök keresztül húzta a tervemet, berángatott egy megbeszélésre, ahol tulajdonképpen neki kellett volna kiselőadást tartania egy új amerikai nagyfőnöknek és csapatának a fejlesztéseinkről. Miért ne? Hiszen ő a fejlesztési osztály igazgatója. Azért jól jön valaki, aki az esetleg felmerülő műszaki kérdéseket meg tudja válaszolni, így kerültem én a képbe. Ez a megbeszélés elhúzódott este nyolcig. Utána a nagyfőnök meghívott mindenkit vacsorára, én meg csatlakoztam, ha az úszásnak és ezzel a testépítésnek lőttek, a gyerekek már ágyban vannak, akkor legalább a karrieremet építgessem. Hehehe
Mellesleg a cég részvényeinek ára ismét emelkedik, a Forint erősödik, ettől valahogy jobb kedvem van ma reggel. Pedig tudjuk, a pénz nem boldogít, de ha az a kevés is, ami van, folyton veszít az értékéből, attól kicsit le lehet lombozódni.
Kölföldi rendszámmal Ausztriában
A törvények szerint az itteni lakcímbejelentést követő fél éven belül regisztrálni kellett volna az autót Ausztriában. Ezzel már közel hat évet csúsztunk, ha az első autót nem számolom. Eddig ebből semmi bajunk nem származott, pedig többször állítottak meg, igazoltattak vagy éppen gyorshajtásért helyszínen bírságoltak. Annak, hogy nem regisztráltuk itt az autónkat több oka is van. Egyrészt be kell fizetni mindenféle adókat és járulékokat, de ez csak egyszeri kiadás. A fő ok az éves biztosítás és az adó. Otthon a Galaxyra tavaly 100 Eurónak megfelelő forintot fizettem kötelező biztosításként, az adó sem volt sokkal több. Itt az opelre fizetek évente 800-at (mióta falura költöztünk van helyi autónk is). Harmadik oknak lehetne említeni a lustaságot és kényelmet, mert mindez utána járással, idővel jár. Ráadásul ha osztrák rendszámos autót vezetek, akkor a jogsit is előbb-utóbb honosítani kell.
Szóval eddig jól elvoltunk a magyar rendszámos kocsival, de most ránk ijesztettek. A Finanzamt külön csoportot hozott létre az Ausztriában élő, de külföldi rendszámú kocsival közlekedők levadászására. Ezt két forrásból hallottuk. Az első, nem hivatalos egy magyar barátunk volt, aki önként és dalolva bement átíratni az öreg kicsi kocsiját, oszt megbüntették évekre visszamenőleg, amiért ezt nem fél éven belül tette. Ott közölték velük ezt a bennfentes infót. A második, hivatalosabb forrás pedig a múlt heti Kurier cikk, amit alább olvashattok.
Nem lehet elég korán kezdeni
Áronka zokon vette, hogy a tesók mindig síelnek, meg snowboardoznak, míg ő csak szánkózhat. Tegnap gondoltuk megpróbáljuk, rátesszük a sílécet oszt hadd csússzon. Igaz, még csak két és fél éves, de nagyon erős, stabil gyerek.(A nyári napi egy-két óra trampolinozásnak megvan az eredménye.) Ha seggre esik sem lehet nagy baja, még ott a pelenka, az is tompítja az esést.
A lelkesedéssel nem is volt gond ... vagy talán épp azzal volt. Ugyanis nem akarta megérteni, hogy először csak ott a lejtő alján kell megtanulnia csúszni, még nem mehet fel a felvonóval a pálya tetejére. Ezért nagy hisztit vágott ki. Ez a kívülállók számára úgy tűnhetett, mintha mi, hülye rámenős szülők erőszakoskodnánk a gyerekkel, hogy síeljen, de ő nem akar, közben csak próbáltuk visszafogni, hogy a nyakát ne törje a nagy igyekezetben.
Dráva parti séta
Ismét pár kép a környékről:
A büszke apa házi videója
A következő felvételen Bazsi fiam snowboardozik, hat évesen és egy hónaposan. A legfiatalabb snowboardos az egész pályán, sőt úgy egyáltalán a legfiatalabb, akit valaha snowboardozni láttam.
Már két éve nyúzott érte, most karácsonyra kapott egy spéci gyerek deszkát. A tanulás nem volt zökkenőmentes, de már megáll a lábán és lemegy a piros pályán is, szép fordulókkal. Ez csak egy lapos, kék pálya.
spamblog?
Csak nekem van olyan érzésem, hogy a freeblog szét van spammelve?
A majdnem meg sem született bejegyzés
Vannak dolgok amiről az ember nem szívesen beszél/ír. Nem illik róla, vagy egyszerűen a békesség látszatának fenntartása végett jobb kerülni a témát... és ez most nem a szex, hanem a pénz és a politika. Főleg nekem, külföldre szakadt magyarnak könnyen a szemére lehet vetni, hogy a partvonalról ne osszam az észt, mert úgyis Euróban kapom a fizum (ez a pénz rész) meg ne szóljak bele a nagy magyar politikába külhonból, mert nem ott fizetem az adót és még szavazni sem mentem haza (politika). Azért mégis veszem a bátorságot, egyrészt ha már a román és szlovák magyarok – állampolgársággal vagy anélkül – formálhatják a magyar politikát, másrészt még van nem kis Forint alapú érdekeltségem, aminek értékére a mindenkori uralkodó rendszer közvetlen hatással bír. Végül, de nem utolsó sorban pedig a vélemény nyilvánítás alapvető joga mindenkinek.
Ja, majdnem elfelejtettem
Akartam mindenkinek Boldog Újévet kívánni. Azt hittem megtettem, de úgy látszik csak a Facebookon posztoltam. Az ünnepek alatt ott voltam aktív, köszönet az iPad-nek, amiről könnyen, gyorsan lehet FB bejegyzéseket küldeni, de hosszabb blogos bejegyzésre nem a legalkalmasabb eszköz. Szóval így utólag Hölgyeim és Uraim, Boldog Újévet Kívánok!
Első
Az év első munkanapja és blogbejegyzése. Igaz, tegnap este már dolgoztam, mert emlékeztem rá, hogy valamit meg kell csinálnom mire visszajövök, csak mire oda értem, elfelejtettem mi lett volna az a dolog. Valami prezit kellett gatyába ráznom, de teljesen kiment a fejemből. Azért fent voltam éjjel egyig, piszmogtam a gépen, átnéztem az emaileket, átrendeztem a prezentációt, csak nem biztos, hogy pont azt amit kellett volna.
Tavaly ilyenkor az írtam, szorgos-dolgos évnek nézek elébe a munkahelyen és így is lett. Ez az év sem lesz lazább, sőt ... attól tartok csak húzósabb.
Vegyes érzelmekkel tekintek vissza az elmúlt évre. Anyagilag és munka ügyben nem volt rossz. A ház körüli munkákkal is jól állunk. Az egészségem is jól szolgált. Kis náthától, torok kaparászástól eltekintve nem voltam beteg. Tavaly tudatosan több időt fordítottam sportolásra. Ha időm engedte hetente kétszer úsztam aminek meg is lett az eredménye, perceket javultam 1000 méteren. A konditermet is rendszeresebben használom.
Az évet sajnos beárnyékolta a gyász, apu halála. Az elmúlt években egymást követve távoztak a nagybácsik, nagynénik. Volt akinek több, volt akinek kevesebb év jutott. Az idén pedig már egy unokatestvér is sorra került. A tanulság - bármennyire magától érthetőnek is hangzik – figyeljünk oda jobban az egészségünkre, magunkra.
Mik a tervek erre az évre? Semmi különös, semmi újévi fogadalom. Munka, család, gyerekek, mozgás, friss levegő, nyugalom – már amennyire ez az adott körülmények közt lehetséges.
Minden Kedves Olvasómnak ...
... rendszeresnek és alkalminak egyaránt kívánok Boldog, Békés Karácsonyt!
A kis ravasz
- Áronka, mi ez a büdi?
- Bekakiltak a tesók.
Tessék, még le sem esett a tojáshéj a fenekéről, de már a tesókra keni a szart.
Bay Area - még mindig
Újra itthon! Ez az út igen gyors volt, még átállni sem volt időm, így legalább csak egyszer szenvedtem meg a jetleget. Vannak dolgok Amerikában, amikhez gyorsan hozzá tudnék szokni. Ilyenek pl. a nagy, automata váltós autók. Az utazási iroda balfaszsága miatt (amit annyire nem bántam) nem normal méretű autót kaptam, hanem egy minivant, egy igazi amerikai gépet, egy Dodge Grand Caravant.
Mikor vissza kellett adnom a kulcsokat majdnem elsírtam magam. (Persze, ha itt Európában vezetnék ilyet valószínűleg minden tankolásnál sírnék.) A másik érdekesség az elektronikus kütyük szemmel látható terjedése. A reptéri váróban mindenki kindlen vagy ipaden olvas. A belföldi járaton az egész sor, mind a 6 ember ipaden olvasott vagy játszott – engem is beleértve, mert végül nem tudtam ellenállni a csábításnak és vettem egyet. (Még jó, hogy az üzletek este tízig nyitva tartottak, mert sokat kellett dolgozni és nem volt most sem időm sem energiám csavarogni.)
Rendszerint hajnalban ébredtem, kettő és négy között, kicsit dolgoztam, (az európai kollégák már ébren voltak, ontották magukból az emaileket) próbálgattam az új játékszereimet, majd 6-tól konditerem, zuhany, 8-kor reggeli, majd irány a labor este hatig-nyolcig. Az ebédet kihagytam, a szállodai reggeli elég estig. Este pedig kerestem valami jó ázsiai kajáldát. Nem nehéz ilyet találni. Egyes körzetekben úgy éreztem magam mintha Szingaúrban vagy Taiwanon lennék. Totál ázsiai dominancia. Az éttermekre és kifőzdékre pedig nem lehet panasz. Nem értem miért van az, hogy azok a kínaiak, akik Európában telepednek le elfelejtenek rendesen, ázsiaiul főzni. Én még amolyan igazi, autentikus ázsiai éttermet itt Villachban nem találtam – pedig van belőlük vagy féltucat. Talán az lehet a különbség oka, hogy az itteni kínaiak az osztrákoknak főznek, ők a fő vendégkör, míg az amerikai kínaiak saját magukra, a többi kínaira, az ő ízlésük szerint.
Legközelebb január végén, február elején kellene mennem. Sőt, ha mást nem találnak akkor január közepétől akár február végéig is kiküldhetnek, mert a projecten dolgozó egyik kolléga felmondott és kéne egy kis segítség. Én viszont inkább itthon maradnék, hogy hétvégeken kihasználjam a sí-szezonkártyát.
Snapshot of me
Ma délben, otthoni idő szerint este kilenckor bekapcsoltam a skypot, hátha elkapom az asszonyt egy kis csetelésre, mert tudom, hogy csak ilyenkor van ideje a gép elé ülni. Még a laborban voltam, ezt bizonyítandó video hívást kezdtem, hogy lássa hol dolgozom, pontosabban, hogy dolgozom és nem shoppingolni jöttem. Áronka ott ült az ölében de meg sem ismerte az apját ebben az álarcban.
Kindle Touch Review - első benyomások
Hajnali kettőkor ébredtem. Próbáltam visszaaludni, de hiába húztam a fejemre a takrót, csuktam be a szemem, nem segített. Ekkor, úgy háromnegyed három magasságában eszembe jutott, hogy van nekem egy új játékszerem, a kindlém, jó lenne vele kicsit jobban megismerkedni. A gépemen van egy-két pdf formátumú könyv, amit már ezen szeretnék olvasni. Igaz, a kindle olvassa a pdf-et, de nem tördeli a sorokat és nem lehet betűméretet változtatni. Zoomolni lehet, de akkor a szélekhez mindig görgetni kéne, ami ugye nem valami olvasó barát megoldás. Gyorsan utánanéztem a neten, hogyan lehet ezt a problémát megoldani. Két megoldást is találtam. A lényeg ugyanaz, át kell konvertálni a pdf-et mobi formátumba. Ezt az amazon ingyen is elvégzi nekünk vagy letölthetünk egy programot (vagy akár többet is, választhatunk a fizetős és ingyenes változat között) és azzal konvertáljuk. Az eredmény az amazon fordító esetén kissé döcögős, még a sima egy hasábos, ábrák nélküli szövegben is akadnak tördelési és konvertálási hibák, de az eredmény olvasható. A Calibrével is átkonvertáltam pár dokumentumot, de még nem olvastam bele, így az eredményről nem tudok véleményt mondani. Szóval reggel hatkor már kindlével a zsebemben mentem a konditerembe és a szobabicajon már azt lapozgattam. Ami az olvasás élményt illeti nem nehéz megszokni, én már megszerettem, mielőtt kézbe vettem.
Az első benyomások a kindléről, azon felül, hogy cool és lehet rajta könyvet olvasni:
Az angol szövegeket meglepő pontossággal olvassa fel. Lehet változtatni a felolvasó hangját (férfi vagy nő) és a sebességét. Van beépített mp3 lejátszó, így olvasás közben zenét is hallgathatunk, fejhallgatóval vagy a beépített kis hangszórók segítségével. Maga a lejátszó nem nagy durranás. Az mp3 fájlokat be kell másolni egy könyvtárba, majd az alkalmazást elindítva sorra lejátssza azokat. (legalábbis első próbálkozásra eddig jutottam)
Az angol értelmező szótára viszont hasznos lehet, főleg azoknak akik még csak most kezdenek angolul olvasni. Természetesen az alapértelmezett szótár lecserélhető. Már találtam is ingyenes német-angol szótárat a neten, így talán majd német könyvekbe is bele merek vágni.
A touch screen elég érzékeny, néha csak a kijelző felett felejtettem az ujjam és felugrott a szótár vagy lapozott egyet. Egyébként a szótárazáshoz nagyon hasznos ez az érintős funkció.
Van még néhány funkciója, amit nem próbáltam, mint kijelölés, megjegyzések fűzése, könyvjelző használata. Sajnos a szállodában nincs publikus wi-fi, így a beépített web böngészőt és a kindle storet nem tudtam még tesztelni.
Nekem van, de neked nincs
Ismét Fremontból jelentkezem, rohadt fáradtan, kimerülten, egy nappal az érkezés után. Csak azért írok, hogy közöljem, azzal akit érdekel (tudom, senkit), hogy van nekem egy Kindle Touchom ... bebebebeee, de neked nincs, mert nem kapható Európban.
Tudom, ettől nem leszek szexibb, mert az olvasás már nem divat, nem cool, de nekem akkor is kellett ez a kütyü.
Most pedig megyek aludni, hogy reggel hatkor mehessek a konditerembe.
A Vírus
Olvasom reggel a Zeitungban, hogy egy holland laborban sikerült kifejleszteni olyan madár influenza vírust, ami emberről emberre terjed. Általában nem dőlök be az összeesküvés elméleteknek, meg nem hiszek a megjövendölt világvége dátumoknak, de erről a hírről beugrott McCarthyt Az út című könyve és elkezdtem számolgatni mennyi lisztet és konzervet kellene felhalmoznom, hogy a következő vírushullámot otthon túlélje a család. Mert nincs az a szuperbiztonságos labor, amiből egy vírust ki ne lehetne engedni, ha valaki úgy akarja. Hollandia pedig igen sűrűn lakott ország, ráadásul sok a bevándorló, emiatt erős az idegengyűlölet, keveset süt a nap es sok a depressziós. Egy ilyen vírussal nagyobb pusztítást lehet végezni mint Kalasnyikovval.
Logikus
- Apa ovistáskája - mondta Áronka a laptop táskámra.
#1414
Látható hasizmom még nincs, de érezhető hasizomlázam az már van.
Hó az még nincs ...
... de Kärtner Top Skipass a 2011/12-es szezonra már megvan! Legutóbb a 2008/9-es szezonra volt bérletünk. Az nekem egy váltöréssel, Szilviának terhességgel ért véget. Az idén egyik mutatványt sem kéne megismételni. Főleg a gyerekek miatt vettem meg, mert a kert végi kis gyerekpályát már unják. Főleg Bazsi akar piros és fekete pályán döngetni. No, meg azért valljuk be, nekem is viszket már a talpam, két éve nem snowboardoztam. Talán ebben a szezonban még síelni is megtanulok, hogy egyszerűbb legyen a gyerekkel menni.
Barlangban dobolok, odakint a naplemente ... Élet négy gyerekkel egy osztrák faluban. Szürke hétköznapok, agymenések, képek, közéleti dolgok, munka.
Keresés
Kategóriák
- Agymenés (225)
- Ausztria (153)
- Foto (69)
- Közélet (105)
- Mit is ír a hogyishívják (15)
- Munkahely (107)
- Nosztalgia (8)
- Olvasónapló (23)
- sport (11)
- Szürke 7 köz napok (789)
- Útilapu (100)
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- 2011. július
- 2011. június
- 2011. május
- 2011. április
- Az összes »
Utolsó kommentek
- Családi döntések tegnap és ma, AnTalk: @Firenze. Mit lájkolsz? A bejegyzèst, vagy a hozzá fûzött kommentet?... »
- Családi döntések tegnap és ma, Firenze: "Làjkolom"! :-))) »
- Családi döntések tegnap és ma, dearv: Hajjjajjj az elmúlt 30-40 évben sokat változott az élet...(jó értelemben)... »
- Kindle Touch Review - első benyomások, Firenze: Koszi! :-) »
- Kindle Touch Review - első benyomások, AnTalk: Hello! Örülök a látogatásodnak. A pdf-et csak akkor lehet jól... »
Linkek
- Rajzfilmszemű
- MissMigrans
- Császármorzsa Bécsből
- Magyar diák SG-ban
- Dóri KL-ben
- Manéla
- Bergfex Austria
Ez is én vagyok:
- Könyvespolcom
Egyéb
RSS
