Termeljünk egy kis Endorfint.
Nekem nem sörpocakom van, hanam vízhasam, mint az éhezőknek. Legalábbis tegnap annyit ittam az uszodából, hogy azt hittem behányok. Pár hetet kihagytam, egyáltalán nem vagy csak hetente egyszer úsztam és ez már meglátszik a teljesítményemen. Visszaestem tavaly őszi szintre vagy még alább. Kell az a heti két úszás ha fejlődni akarok. Ma pedig bicajjal jöttem dolgozni. Remélem azzal is megyek haza, nem fog esni. 22 km pontosan 45 perc alatt. És ez csak ide. Zuhanyzással együtt is 1 óra. És még előtte elvittem a gyerekeket suliba-oviba. Szuperhíró vagyok-e? Igen!
#1465
A freeblog bejelentkezésnél már majdnem meglepődtem, hogy a zolivagyok ma nincs a főoldalon, aztán észrevettem hogy dehogynem. J
#1464
Ha kell tudok én spórolni, szerintem spóroltunk is eleget az asszonnyal lakásra meg házra. Igazából viszont költekezni jobban tudok(nék), főleg magamra, saját szórakozásomra. Képes vagyok kiadni rakás pénzt egy objektívért vagy vakuért, ha meg vagyok győződve róla, hogy attól jobb képeket tudok készíteni (és erről eddig mindig sikerült magam meggyőzni). Máskor viszont mintha a fogamat húznák olyan szükséges kiadáskor mint pl egy villámhárító felszerelése, autó javítás vagy egy szemüveg készítése. Ez utóbbi miatt fagytam le múlt héten.
Már hetek-hónapok óta remeg a szemem, állítólag fáradt, mert erősebb szemüveget kellene hordanom, illetve kezdjük azzal, talán hordanom kéne azt ami van. Szóval elmentem a szemészhez, az írt erősebb szemüveget, ezzel a papírral pedig besétáltam egy optikushoz ... és dobtam egy hátast. Már a keretek 200 Eurónál kezdődtek. A fényre sötétedős változat 600 felett állt meg. (A jelenlegit, szintén fényre sötétedős, 7-8 éve készíttettem otthon 25 ezerért.) Nem gondoltam volna, hogy ennyibe kerül egy darab drót meg két üvegdarab. Egyből azért nem rendeltem meg, udvariasan megköszöntem a tájékoztatást, majd lépteimen uralkodva szépen kisétáltam az üzletből. A második hely már barátságosabb volt. Nem próbálták bemelegítés nélkül a legdrágább keretet rám tukmálni. Így is cirka 250€-ba fog ez nekem fájni. Remélem ettől aztán elmúlik a szemrángatózásom és rendkívül intelligensnek fogok benne látszani. De a kettő közül legalább az egyik.
Vegyes
Olyan szórakozott vagyok mostanában hogy az már szórakoztató ... vagy ijesztő, attól függ honnan nézzük. A héten nem először történt meg velem, hogy a gyereket nem raktam ki az ovinál. Először már az utcánk végén rossz irányba fordultam, egyből a város felé. A szomszéd falunál szóltak a gyerekek, hogy az ovi nem erre van. Másodszorra jobb voltam, elmentem az oviig, de nem álltam meg. Már a főútra kanyarodtam volna be, mikor megszólaltak a gyerekek, hogy ők még itt vannak.
Az utolsó bejegyzés óta Emili 9 éves lett. Jó szülinapi partit rendeztünk. Ahogy nőnek a gyerekek úgy lesznek egyre elviselhetőbbek ezek a banzájok. Volt 9 vendég gyerek + a mieink, de egész jól lekötötték magukat, illetve egymást. Szerencsénk is volt az időjárással, ki lehetett terelni őket az udvarra. Szilvia mindenféle játékokat talált ki nekik. Kedvencem a pitypang szedés volt. Ki tud 5 perc alatt az udvaron belül minél több pitypangot begyűjteni. Sikerült nekik 250-et összeszedni. Hozzá kellett volna tennem, hogy csak gyökerestől számít, de így is jó volt. Pár napra visszafogtuk a pitypang terjedését. A csatát megnyertük, de a háborút még nem. Azt hiszem ez így reménytelen küzdelem. A természet erősebb.
Ja, említettem már a házunk melletti trágyakupacot? Azt hiszem a sövénynyírással kapcsolatban volt róla szó tavaly. Szóval van ez a gazda, aki ide hordja a házunk melletti rétre a trágyáját, közvetlenül a sövényünk mellé. Emiatt gumicsizmában a trágyakupac tetejéről kell nyírnom a sövényt. Mellesleg nyáron büdös és jönnek rá a legyek. Beszéltem vele többször is, hogy nem-e lehetne-e, netán azt a trágyát máshová letenni, pl. a rét másik oldalára az erdő mellé, ahol senkit sem zavar. Azt állította, hogy neki ez elő van írva EU-s rendeletben, hogy márpedig a trágyát ide kell leraknia. Ennek utánanéztünk az önkormányzatnál, de ők semmiféle ilyen jellegű EU-s intézkedésről nem tudtak. Aztán Szilvia rákérdezett a szomszédasszonynál, hogy mióta nő itt ez a kupac és hogy őket nem zavarja e, mert minket egyre inkább. És itt ugrott a majom a vízbe. Kiderült, hogy a telek nem is a gazdáé, hanem a kertszomszédunké, aki kiadta neki kaszálónak. A gazda egyszer megkérdezte vihet e oda trágyát, amit ők megengedtek, de arról nem volt szó, hogy évekig ott fogja növeszteni a kupacot.
Száz szónak is egy a vége: a gazda hazudott nekünk, simán a képünkbe. Lügner!
Ezek után a szomszédasszony szólt neki, hogy most már több trágyát ide ne hozzon és ha lehet ezt is vigye el innen. Várom mikor kerül erre sor, mert a trágyázási szezon már véget ért a sövény nyírás pedig nemsokára kezdődik.
Highway 1
Néhány kép az 1-es főútról. Egy kölcsönkapott hibás autófókuszos zsebidigivel készültek. Ez néhány képen észrevehető.
Letelt
Letelt a meghosszabbított küldetés. Még az irodában vagyok, de már összepakolva. Ha többet dolgoznék itt akkor előbb-utóbb vagy nagyon fit vagy nagyon kövér (fat) lennék. Ugyanis a jetleg miatt korán keltem és már hajnali hatkor a konditeremben kezdtem a napot. Majd reggelire ettem pár gyümölcsöt. Ez a fit része. Aztán ezt kompenzáltam valami hatalmas adag ebéddel, amivel simán kibírtam vacsoráig. Szerintem itt teletömik a kajákat MSG-vel, mert minden nagyon ízlik és még ennék belőle. Minden nap sokáig bent voltam a munkahelyen, majd este leroskadtam a szállodában az ágyra, kinyitottam egy dobozos sört és egy csipszet vacsorára. Interneteztem, olvasgattam TV-t néztem és már tíz körül aludtam is.
A boldogság témához visszatérve, meglepően jól éreztem most magam. Nem tudom, hogy ez az elvégzett munka, a csendes, nyugodt környezet, a napi testmozgás hatása vagy azoknak a tablettáknak, amit az asszony pakolt be nekem. A nevére nem emlékszem, de vidám, mosolygós emberek vannak a csomagolásán.
ez lett belőle
Van ez a sztereotípia, hogy az amerikaiak magasak, sportosak, meg sok afroamerikai sétál az utcán, a parton szőke izmos srácok szörföznek stb. stb. Ennek ellenére mit tapasztalok? 182 centimmel kimagaslok a tömegből, a lakosság 75%-a ázsiai vagy latinó, mindkét nép elég mélynövésű. Afroamerikait alig látni. Legalábbis itt a Szilícium Völgyben*. A parton sem szőke srácok szörföznek. Eddig három élelmiszerboltban jártam. Kettő kimondottan ázsiai volt, a személyzet, az élelmiszerek, még a sör is Kínából jött. A harmadik pedig latinó, mexikói sörrel és csípős chipsszel.
A hétvégi programom elég egyszerűen alakult. Szombaton szépen lassan, több megállással legurultam az 1-es főúton a Monterey Öbölbe. Kaptam kölcsön egy zsebidigit, amiről kiderült, hogy nem jó az autófókusza, de még így is sikerült egy-két értékelhető képet készíteni az út során. Először Santa Cruzban szerettem volna körülnézni, de egy órás autókázás után sem sikerült leparkolnom (nem túlzok) így tovább gurultam pár mérföldet Capitolába, ahol cirka húsz perces gyaloglásra a parttól végre ki tudtam szállni a kocsiból. Szép időnk volt, sütött a nap, fújt a szél, ha levettem az új bőrdzsekimet fáztam, ha felvettem melegem volt, de nagyon jól áll rajtam. A homlokom észrevétlenül rákvörösre égett. Ezért vasárnap úgy döntöttem azt teszem, amit már régóta szerettem volna, de mostanában kevés alkalmam volt rá ... ágyban maradtam és olvastam, szunyókáltam, meg olvasgattam, szunyókálgattam ... micsoda vasárnap!
*magyarázza már el nekem valaki, hogy lett az angol silicon-ból magyar szilícium és akkor mi az amit a műcicikbe tömnek.
Hétvégi tervek
Alakul a hétvégi program. Lesz benne egy kis tengerparton autózás, városnézés és bevásárlóközpont látogatás ... feltett pénzköltési szándékkal. Pedig most tényleg nem úgy jöttem, hogy bármit is vegyek. Épp két hete vásároltam be pólókból és vettem egy farmert Villachban. Kár volt.
Mikor meglátott benne anyukám megjegyezte:
- Fiacskám, igazán vehetnél már magadnak egy új farmert, ne ebbe az öreg kopottba járj!
- Anyuci, ez új, tegnap vettem.
- Eeeezt? Hát hogy néz ez ki!
Valami noname márka, cirka harminc pénz volt. A Levis 100 Euróba került ugyanott, itt meg kettőt vettem 97 dollárért. Hát ennyiért már csak nem hagyom ott. Eláll a szekrényben, enni nem kér. Amúgy meg fél évente veszek új nadrágokat, mert ennyi idő alatt kopik ki segge, a lábam közt.
Aztán a városban jártamban láttam egy irtó jó bőrdzsekit, olyan álló galléros motorosat, amilyen már van nekem, de annak rossz a cipzárja és szakadt a bélése. Szóval annak ellenére, hogy eszem ágába sem volt megvenni, alig bírtam vissza fogni magam. Szerencsére rövid volt az ujja és nem volt már méretben, de annyira megtetszett és olyan barátságos áron volt, hogy körülnézek hol lehet még ilyet kapni. Meg a sport ruhák olcsók itt, melegítők, szabadidő felsők.
Fényképező gépet pedig lehet kapok kölcsön az egyik kollégától. Szóval keep tuned.
Az igazi ok ...
... amiért itt vagyok, az ma derült ki. Pontosabban már hétfőn mondta az itteni kollégám, hogy nem véletlenül vagyok én itt épp ezen a héten. Ahogy a helyzetet felvázolta kezdett minden megvilágosodni. Rohadt irodai politika.
Minden boldogság forrása
”Minden öröm a munkából származik.” Vagy valami hasonló. Valamikor réges-régen olvastam ezt a bölcsességet. Lehet nem szó szerint idéztem, és a forrásra sem mernék megesküdni, ezért nem is írom le kitől származik. (Közben rákerestem a neten és vagy egy tucat hasonló értelmű idézetet találtam.)
3:20
Na hol vagyok megint? Na hol? Hát Kaliforniában! Nem mintha nagyon örülnék neki.Egy porcikám sem kívánta most ezt az utat, még vásárolni valóm sincs ... legalábbis mikor elindultam még nem volt.
Vasárnap hajnalban indultam. A reptérre menet a taxiban, amolyan félálomban kezdett formálódni a fejemben egy frappáns poszt, gondoltam majd a reptéren várakozva bepötyögöm, oszt mire odaértünk még azt is elfelejtettem miről akartam írni. Amikre viszont meg emlékszem, azokat azért nem írom meg, mert tudom, olyanok is olvassák, akik személyesen ismernek. Néha jó lenne az internet biztosította inkognitó mögé rejtőzve írni, úgy őszintén, mindenről.
Most viszont érjétek be a szokásos jetlegről és Ámerikáról szóló gondolatokkal, életképekkel. A nap felkel ekkor és ekkor ... én meg hajnali háromkor. Igazából semmi újat, érdekeset nem tudok nyújtani. Fényképezőgépet sem hoztam, pedig téma az lett volna. Vasárnap a reptérről nem egyenesen a szállodába mentem, hanem San Franciscóba, a Fishermen’s Warfhoz, a halászkikötőhöz. Pár órát sétáltam a parton és a közli utcákban. Estefelé, mikor már indultam vissza a parkolóhoz egy autós felvonulás félébe botlottam. Mint a filmekben, vagy hipp-hopp, rapper videoklipekben, hatalmas régi amerikai verdák felturbózva, kicsinosítva. Benne pedig igazi arcok, feketék és latinók, tetkókkal, csuklómnyi vastag fuxokkal. Az ember azt gondolhatta volna valami gengszterbanda találka van, pedig csak a helyi autóklub baráti társaság vonult fel a sétányon. A pillanat, amit lekaptam volna, ha lett volna nálam tisztességes gép, az egy telefonáló fekete fazon volt, kezében egy aranyozott telefonkagylóval, amit aranyozott telefonzsinór kötött össze egy aranyozott borítású ... iphonenal.
Ezekről a verdákról eszembe jutott a Pimp my Ride, az MTV autóátalakítós műsora. Nem tudom megy-e még ez a sorozat – évek óta nem nézek MTV-t - de itt külön TV csatorna van, amin csak ilyen Hot Rod átalakításokat mutatnak be. Ha esetleg nem tudnád mit kezdj a temérdek sok pénzeddel és a verdád nem fogyaszt eleget, hát felújíthatod, átalakíthatod. A szállodába érkezve háttérzajnak bekapcsoltam a TV-t, kerestem valami értelmes csatornát, valamit, amin nem csak beszélő fejek ontják a híreket. Szóval pörgettem a csatornákat és rátaláltam erre, amint épp Justin Biebernek alakítottak át egy Cadilacet. Erről meg eszembe jutott, hogy ennek a kölyöknek a nevét és arcát már ismerem, akkora sztár, de egy – azaz 1 – dalt nem tudnék megnevezni, amit ő énekel.
Ezt viszont tudom ki énekli. Remélem nektek sem kell bemutatnom.
#1455
Külföldön élő állampolgárként is hozzájárulok a magyar költségvetéshez. Most például egy 30 ezer forintos gyorshajtási büntivel. (Az autópálya felhajtón a megengedett 80 km/h helyett 103-al mentem. ) Csak látogatóba járok haza, mégis sikerül évente legalább egy, de volt, hogy két trafipaxba is belefutnom.
Ez a tétel valószínűleg még kevés lesz a központilag előirányzott számok eléréshez. Talán ha gyakrabban járnék haza és az úton húsz kilométerenként állnának a trafipaxosok, vagy össze-vissza kitennének értelmetlen sebességkorlátozó táblákat, akkor még pár ezret ki lehetne préselni belőlem. Nem is értem, akik rendszeresen otthon vezetnek, hogy bírják megtartani a jogsijukat? Mennyit fizetnek be évente bírságként?
Egyébként Ausztriában is trafipaxoznak rendszeresen, itt is bele-bele futok néha, úgy évente egyszer-kétszer. A bünti viszont sokkal alacsonyabb, 25 – 35 Euró.
Újabb gyöngyszemek Áronka fejlődő szókincséből
Megkóstolni – megskótolni
Ennek ragozott alakjai:
Megskótolom
Megskótoltam
Skótold meg!
A kínaiak és a mérgező hal
Ebédszünetben beugrottam a városba. Épp egy kínai étteremmel szemközti gyalogátkelőn haladtam át, mikor magyar szó ütötte meg a fülem. Két középkorú nő beszélgetett.
- Vigyázz, mert ezek még a tofut is megeszik.
- Az meg mi?
- Mérgező hal.
- Na, attól ne félj, hogy én megkóstolom. Mért ennék én mérgező halat?!
Nem tudtam sírjak e vagy nevessek. Erős késztetést éreztem, hogy helyreigazítsam világlátott honfitársaimat a tofu mibenlétéről, de inkább csöndben maradtam. Az ázsiaiakról és konyhájukról alkotott véleményüket úgysem tudnám megváltoztatni a rendelkezésemre álló 30 másodpercben.
Belátom, tévedtem
Majdnem két éve írtam itt, hogy Schmitt Pál lehet olyan jó köztársasági elnök, mint Gönz Árpád volt. Hát, úgy látszik ebben nagyobbat nem is tévedhettem volna. A köré épített mítosz fokozatosan bomlott le. Először a nevetséges helyesírási hibák, majd a másolt doktori rombolta a róla felépített képet. A doktori visszavonása utáni nyilatkozatai pedig semmit sem segítettek, sőt ... az utolsó remény is elszállt. Játssza a sértődöttet, még neki áll feljebb. Nem mond le – nyilatkozza az egyik nap, majd durcásan mégis lemond másnap.
Kellett ez neked Pali bá? Kellett neked politikába keveredni? A seggeden maradtál volna, mehettél volna tisztes nyugdíjba, mint a magyar sport és diplomácia nagy alakja. Így viszont egy bukott, csaló, botrányos körülmények közt lemondó köztársasági elnökként írod be a neved a magyar történelem könyvekbe. Ezen már egy 70 évesen megírt doktori sem segít.
Lejtmenetben
Mikor már kezdtem azt hinni, hogy az új főnökkel normalizálódnak a dolgok, visszavett az arcából és lehet vele értelmesen beszélni, akkor elérte nálam azt a reakciót, amit közel 17 éves munkaviszony alatt eddig még egy felettesemnek sem sikerült.
A beszélgetés végére felemeltem a hangom, majd mondandóm befejeztével lecsaptam a telefont. Azt hiszem nem így kell karriert építeni.
A levágott láb esete a munkanélküliséggel
A nap osztrák bulvár híre, hogy egy osztrák 56 éves munkanélküli körfűrésszel levágta saját lábát, csak ne kelljen újra dolgoznia. Állítólag korábban már kétszer kérte a korai nyugdíjazását, de nem kapta meg, helyette viszont ajánlottak neki munkát, amitől így megijedt. Ráadásul biztosra ment, mert a levágott lábszárat bedobta a kazánba, nehogy még véletlenül visszavarrják neki. Azért tájékozott volt az csóka, mert tudta, hol áll az orvostudomány manapság.
Ehhez kapcsolódó hír, illetve adat, amit a múlt héten láttam a zeitungban, hogy az Ausztriában élő magyarok közt a munkanélküliségi árta 4,4%. Ez így magában természetesen nem mond semmit, csak ha összevetjük más nemzetiségiekkel, illetve a helyiekkel.
Az ábra így néz ki.
Ebből is látszik, hogy az a magyar aki ide jön, az tényleg dolgozni akar és megbecsüli magát, illetve a munkáját.
Ismét a sportolás veszélyeire hívnám fel a figyelmet
Ahogy tavaszodik egyre többet foglalkoztat a gondolat, hogy a környezetkárosító autó helyett a sportosabb utat válasszam, vagyis bicajjal járjak dolgozni. Mi az a 22 km egy ereje teljében lévő (majdnem) egészséges férfinak! Van nekem ugye egy régi roncsom, amit kicsit ki lehetne pofozni, de én már tavaly kinéztem magamnak az új járgányt,
A napokban egy magyar barátom meggyőzött, hogy erre a célra a versenybicaj megfelelőbb, gyorsabb, sok időt megspórolhatok vele. Szkeptikus voltam, mert errefelé akadnak emelkedők, azokat pedig versenybicajjal nehéz leküzdeni - gondoltam én, akinek sosem volt versenybicaja. Sőt gyerekkorom óta nem is ültem olyanon, akkor is csak egyszer, egy akkorán, amiről nem ért le a lábam és váltani sem tudtam rendesen. Szóval nem sok viszonyítási alapom volt. A hétvégén viszont kölcsönkaptam az ő bicaját.
Sík terepen könnyedén lehet vele haladni, a kisebb emelkedőket is vettem vele. A meredekebben azonban - mint ahogy arra számítottam - fel kellett adnom. Ma munka után felpattantam a bicajra, csak úgy sisak nélkül, hogy megyek egy kört a ház mögötti emelkedőn, letesztelem magam, mit bírok. Tekertem felfelé vagy másfél-két km-t, rendesen bedurrant a lábam, oszt fordultam is vissza. Na, itt kezdődtek a bajok. A gép piszok jól gyorsult. A kanyar előtt már fékeznem kellett, amire a gép erős rázkódással válaszolt. Azt hittem rögtön ledob, mint egy megvadult ló, odavet a szembejövő autók elé. Lelki szemeim előtt már láttam magam az út közepén vérbe fagyva feküdni, orromból, fülemből folyik a vér, arcomon és térdemen semmi bőr. A másnapi újságok kiemelt helyen hozzák le a hírt:
"Négy-gyerekes apa - aus Ungarn - felelőtlenül, sisak nélkül döngetett le a hegyről rozoga drótszamarán, egyenesen a halálba."
Mire ide értem, valami csoda folytán sikerült megfékeznem a gépet. Egyből néztem a gumikat, de nyolcast nem találtam bennük, utána is simán gurult, persze nem olyan gyorsan. Ezt a versenybicaj dolgot azért még át kell gondolni. Meg kell hányni-vetni és beszélni pár szagemberrel.
Gyerekcsempészek
Ilyen nincs és mégis van. Én lemegyek hídba. Ez aztán az Abszurdisztán Plussz! Kedves külföldön élő olvasóim ezt feltétlenül olvassátok el! Én ezt már nem tudom hová tenni.
Szezonzáró
Na, hol voltam vasárnap reggel?
Barlangban dobolok, odakint a naplemente ... Élet négy gyerekkel egy osztrák faluban. Szürke hétköznapok, agymenések, képek, közéleti dolgok, munka.
Keresés
Kategóriák
- Agymenés (239)
- Ausztria (163)
- Foto (71)
- Közélet (110)
- Mit is ír a hogyishívják (17)
- Munkahely (110)
- Nosztalgia (8)
- Olvasónapló (23)
- sport (12)
- Szürke 7 köz napok (801)
- Útilapu (105)
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2012. május
- 2012. április
- 2012. március
- 2012. február
- 2012. január
- 2011. december
- 2011. november
- 2011. október
- 2011. szeptember
- 2011. augusztus
- Az összes »
Utolsó kommentek
- ez lett belőle, MissMigrans: Én se tudok a munkámról magyarul beszélni, hiányzik hozzá a... »
Linkek
- Rajzfilmszemű
- MissMigrans
- Császármorzsa Bécsből
- Magyar diák SG-ban
- Dóri KL-ben
- Manéla
- Bergfex Austria
Ez is én vagyok:
- Könyvespolcom
Egyéb
RSS
